Please Call Me By My True Names – A Poem By Thich Nhat Hanh


Please Call Me By My True Names… Don’t say that I will depart tomorrow… Even today I am still arriving… Look deeply: Every second I am arriving… ….to be a bud on a spring branch To be a tiny bird with still fragile wings… …learning to sing in my new nest To be a caterpillar in the heart of a flower… To be a jewel hiding itself in a stone… I still arrive in order to laugh… …and to cry… …to fear…. …and to hope…. The rhythm of my heart… …is the birth… …and death… …of all that is alive… I am a mayfly… …metamorphosing on the surface of the river And I am the bird that swoops down to swallow
the mayfly… I am the frog swimming happily in the clear
water of a pond… …and I am the grass snake that silently feeds
itself on the frog I am the child in Uganda, all skin and bones,
my legs as thin as bamboo sticks… …and I am the arms merchant, selling deadly
weapons to Uganda… I am the twelve year old girl, refugee on a small
boat… …who throws herself in the ocean after being
raped by a sea pirate I am the pirate, my heart not yet capable… …of seeing… …and loving…
0:02:16.033,0:02:16.000
I am the pirate, my heart not yet capable… I am a member of the politburo with plenty of
power in my hands… …and I am the man who has to pay his “debt of
blood” to my people, dying slowly in a forced
labor camp My joy is like spring, so warm it makes flowers
bloom all over the earth… My pain is like a river of tears… …so vast it fills the four oceans… Please call me by my true names, so I can
hear… …all my cries… …and laughter at once… …so I see my joy… …and pain… …are one Please call me by my true names so I can wake
up… …and the door of my heart could be left open,
the door of compassion… Thich Nhat Hanh

12 thoughts on “Please Call Me By My True Names – A Poem By Thich Nhat Hanh

  1. You're most welcome. This video is the first video I've ever made and was part of a university assignment. All the still images have either a meaning or story to them or both. I spent hours on this so I could make something that Thich Nhat Hanh himself would be proud of. I am so happy that so many people have viewed it so far 🙂

  2. Is this recited by Thich Nhat Hanh himself? Can you share when and where the recording was made? Great job, byt the way.

  3. Is this recited by Thich Nhat Hanh himself? Can you share when and where the recording was made? Great job, by the way.

  4. Hi there. This is recited by Thich Nhat Hanh himself. It was a recording the was made at Grace Cathedral in 2009 and released by Sounds True Publishing. I bought a copy of the recording which is is called Call Me By My True Names and took a selection whereby he reads the poem out to the audience. Just prior to reading out the poem Thay discusses his reactions to hearing the news of the girl in the poem being raped. I highly recommend buying the recording for that alone. Thank you for watching:)

  5. so beautiful. would you be willing to share the file so i could show at my church?

  6. How can anyone not love this man? He is Mother and Luang Por Ajahn Sumedho is Father.

  7. Kérlek, szólíts valódi neveimen, mert számtalan nevem van. 
    Amikor meghallom az egyik nevemet, figyelek rád.

    Ne mondd, hogy mennyek el holnap, 
    hiszen egyek vagyunk.
    Tekints a körbe: mindenben ott vagyok.
    Én vagyok a rügy a tavaszi ágon;

    Én vagyok a törékeny szárnyú, kismadár, 
    mely dalolni tanul új fészkében;
    Én vagyok a hernyó a virág kelyhében;
    Én vagyok kő, melyben rubin rejlik…

    Én vagyok a történések, hogy sírjak és nevessek,
    hogy Én félhessek és Én remélhessek,
    Az Én változásom ritmusát követi 
    minden élőm születése és halála.

    Én vagyok a tiszavirág, ki átalakul a folyó tükrében,
    s Én vagyok a madár is, ki tavasszal eljön, 
    hogy véget vessen a kérész életének.

    Én vagyok a tiszta tóban boldogan úszkáló béka,
    s Én vagyok a sikló is, ki csendben közelít,
    majd felfalja áldozatát.

    Én vagyok az ugandai gyermek, csupa csont és bőr
    lábai, mint a bambuszbot, olyan vékonyak,
    s Én vagyok a fegyverkereskedő is,
    ki Afrikában teszi pénzzé a gyilkos eszközöket.

    Én vagyok a csónakon menekülő, tizenkét éves kislány,
    ki a tengerbe veti magát, miután a kalóz megerőszakolta,
    s Én vagyok a kalóz is, kinek szíve
    még vak és nem képes az Én szeretetemre.

    Én ülök a Politbüróban,
    korlátlan hatalommal a kezemben,
    s Én vagyok az is, kinek a „vér-adósságát”
    népe felé törlesztenie kell,
    lassan elpusztulva egy munkatáborban.

    Az Én Örömöm tavasz, mely gyengéd,
    s az élet minden színterét virágba borítja,
    Az Én fájdalmam, termékeny könnyfolyam,
    mely teljes, s táplálja a négy óceánt.

    Kérlek, szólíts az Én valódi neveimen,
    hogy egyszerre hallhasd, hogyan sírok és nevetek Én, 
    s láthasd, hogy örömöm és fájdalmam is Én vagyok!.

    Kérlek, szólíts valódi neveimen, 
    hogy felébredjél végre, és kitárjad szívem, 
    s újraéld az Én „együttérző elfogadásomat”!

    http://www.youtube.com/watch?v=JADWkoUpXbQ
     
    A versforma nélkül ugyan az újra!

    Kérlek, szólíts a valódi nevemen, mert azt a szót, hogy „ISTEN”, „J.H.V.” „Allah”, „Krisna” „Buddha”, „Jézus” emberek alkották rólam úgy, hogy nem is „találkoztak” velem. Az általuk rám aggatott táblák a lényemet, valómat nem változtatják, de ezek a „táblák” rögtön eltakarnak engemet, hiszen „közelebb” áll hozzájuk. A számtalan tulajdonságom miatt, számtalan névvel illethetnének, az egész megnyilvánult világ rólam szól, neked.
    Bárminek adsz nevet, engem nevezel meg. Amim megnevezed, arra irányítottad a figyelmedet, az viszonozza a figyelmedet.
    Ne mondd, hogy menjek el hozzád, hiszen egyek vagyunk.
    Ha magadra tekintesz is csak engem látsz. 
    Én vagyok tavasszal a rügy az Én ágamon, Én vagyok a dalolni tanuló törékeny szárnyú kismadaram az Én új fészkemben, Én vagyok a virágom kelyhét rágó hernyóm..
    Én vagyok a kövemben rejlő rubinom ..
    Én vagyok a történések, hogy Én sírjak és Én nevessek, hogy Én féljek és Én reméljek, az Én változásom ritmusát követi minden élőm születése és halála.
    Én vagyok a tiszavirágom, ki az Én vizemhez kötött, s átalakul a folyékony és légnemű határán. Én vagyok az a madaram is, ki tavasszal eljön, hogy véget vessen az Én kérész em életének.
    Én vagyok a tiszta tavamban boldogan úszkáló békám, s én vagyok a siklóm is, ki csendben közelít, majd felfalja áldozatát. 
    Én vagyok az ugandai gyermekem, melynek csupa csont és bőr a lábai, s mint a bambuszbotjaim, olyan vékonyak, és Én vagyok a fegyverkereskedőm is, ki Afrikában teszi pénzzé a gyilkos eszközöket.
    Én vagyok a csónakon menekülő, tizenkét éves kislány, ki a tengerembe veti magát, miután az Én kalózom megerőszakolta, kinek szíve még vak és nem képes az Én szeretetemre.
    Én ülök minden legfelsőbb szervezetben korlátlan hatalommal a kezemben, s Én vagyok az is, kinek a „Mózesi törvények” szerint, az „áldozat-adósságát” népe felé törlesztenie kell, lassan elpusztulva egy munkatáborban.
    Én vagyok örömöm, tavaszom, mely gyengéd, lágy, s az élet minden színterét virágaimmal borítja, Én vagyok fájdalmam, termékeny könnyfolyamom, mely teljes, s táplálja a négy óceánt.
    Kérlek, szólíts az Én valódi neveimen, hogy egyszerre hallhasd, hogyan sírok és nevetek Én, s láthasd, hogy örömöm és fájdalmam is Én vagyok!
    Kérlek, szólíts valódi neveimen, hogy felébredjél végre, s kitárjad szívem, és újraéld az Én „együttérző elfogadásomat”!

  8. From: Peace is Every Step: The Path of Mindfulness in Everyday Life by Thich Nhat Hanh

    In Plum Village, where I live in France, we receive many letters from the refugee camps in Singapore, Malaysia, Indonesia, Thailand, and the Philippines, hundreds each week. It is very painful to read them, but we have to do it, we have to be in contact. We try our best to help, but the suffering is enormous, and sometimes we are discouraged. It is said that half the boat people die in the ocean. Only half arrive at the shores in Southeast Asia, and even then they may not be safe.

    There are many young girls, boat people, who are raped by sea pirates. Even though the United Nations and many countries try to help the government of Thailand prevent that kind of piracy, sea pirates continue to inflict much suffering on the refugees. One day we received a letter telling us about a young girl on a small boat who was raped by a Thai pirate. She was only twelve, and she jumped into the ocean and drowned herself.

    When you first learn of something like that, you get angry at the pirate. You naturally take the side of the girl. As you look more deeply you will see it differently. If you take the side of the little girl, then it is easy. You only have to take a gun and shoot the pirate. But we cannot do that. In my meditation I saw that if I had been born in the village of the pirate and raised in the same conditions as he was, there is a great likelihood that I would become a pirate. I saw that many babies are born along the Gulf of Siam, hundreds every day, and if we educators, social workers, politicians, and others do not do something about the situation, in twenty-five years a number of them will become sea pirates. That is certain. If you or I were born today in those fishing villages, we may become sea pirates in twenty-five years. If you take a gun and shoot the pirate, all of us are to some extent responsible for this state of affairs.

    After a long meditation, I wrote this poem. In it, there are three people: the twelve-year-old girl, the pirate, and me. Can we look at each other and recognize ourselves in each other? The tide of the poem is "Please Call Me by My True Names," because I have so many names. When I hear one of the of these names, I have to say, "Yes."

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *